13. fejezet

Összeszedtem magam, és megírtam újra ezt a fejezetet, remélem tetszeni fog. 
A kövi fele már megvan, az unalmas órákon sikerült kézzel(!!!) összehoznom egy fél fejezetet, amit már csak be kell gépelni, (igaz azt utálom, de gyorsan majd megcsinálom) és valamikor a szünetben fel rakom. 
Remélem tetszeni fog ez a rész is :)
P.S.: Jubileumot ünneplünk.Már 2770 megtekintésnél tartok, meg tíz feliratkozónál, amit nagyon köszönök, és nagyon örülök neki. Nem gondoltam volna, hogy ennyi embert érdekel a történetem :'). Na jó, ez egy kicsit szentimentális lett, de ez van :P

 ALICE

- Hogyan történt? Mármint, hogyan lettél vámpír? - kérdezi tőlem Alex. Nem nagyon figyel Jackra, inkább tőlem kérdez. Pedig őt sokkal régebb óta ismeri, mint engem.
- Tudod általában egy lamiát mire tényleg vámpírrá lesz kiképzik. - kezdi Jack. Végül is az egész vele kezdődött. - Ez mindig a szülők feladata, de ez a te esetedben elmaradt, mivel mint tudjuk téged örökbe fogadtak.
Szóval....
1669-ben születtem egy ír faluban. Mindkét szülőm lamia volt, így egyikőnknek sem kellett tartania a Naptól. A faluban élt egy másik család, egy másik lamia család, akiknek volt egy velem egykorú lányuk Linda.

Linda és én együtt nőttünk fel, a legjobb barátok voltunk, mindent együtt csináltunk. Együtt váltunk felnőtté, vagyis egy nap, együtt ittunk vért először. 

A falu lakói tudták, hogy kik és mik vagyunk, de azt is tudták, hogy mi sosem bántunk senkit. Így hagyták, hagy táplálkozzunk, feltéve, hogy nem tesszük őket magunkhoz hasonlóvá, és természetesen nem ölünk meg senkit.

Évtizedekig éltünk ott, békében, amikor a városba két idegen érkezett. Tudták, hogy mik vagyunk, és, hogy mire vagyunk képesek, de gyűlöltek minket. Belopták magukat a falusiak szívébe, és szépen lassan a maguk oldalára állították őket. Elhitették velük, hogy nem helyes, amit mi csinálunk, és, hogy bebizonyítsák a maguk igazát megöltek egy öt éves kisfiút, aki nem mellesleg a mi oldalunkon állt. Feltépték a torkát, és kivéreztették. Egyetlen csepp sem maradt benne, és kint hagyták a falu határában. 

Az egyik földműves találta meg, majd bevitték a faluba. Mindenki megutált minket, és mi az erdőben bújtunk el. Másnap fakaróval támadtak ránk, és szenteltvízzel. Tudták, hogy az árt nekünk, így azzal támadtak. 

Csak Linda és én éltük túl, de azt is nehezen. 

Elszöktünk, de azt is csak éppen. Ott kellett hagynunk a szüleink holttestét, ha mi nem akartunk meghalni. A túlélési ösztön hajtott minket.

Egy fél évszázadig erdőkben éltünk, éjszaka a falukban járkáló emberekből táplálkoztunk. Annyit érintkeztünk csak az emberekkel. Féltünk, hogy megismétlődik minden. Ráadásul bűntudatunk volt.

1753-ban Úgy döntöttünk Lindával, vagyis Lin nagyon magányos volt, és nem bírta a nomádságot, és azt, hogy nem érintkezünk az emberekkel. Így egy angliai kis faluba költöztünk, közvetlen a falu határába, az erdő mellé, hogyha ők is megtámadnának közvetlen el tudjunk menekülni.

A beköltözés előtt egy másik faluból pénzt loptunk a földesúrtól, annyit, hogy meg tudjuk venni a házat, és legyen néhány berendezési tárgyunk.

Mind a ketten a falu szabójánál kaptunk munkát. Én mint szabóinas,  Lin, mint szakácsnő, pedig a főzéshez nem sok köze volt. De kellett nekünk a pénz, így megtanult főzni. 

A szabónak két gyereke volt. Egy fiú és egy lány.

- Amikor Jackék a faluba költöztek mindenki a testvérpárról beszélt, akik beköltöztek a falu szélén álló évek óta lakatlan házba. Nem is gondoltam volna, hogy nekünk fognak dolgozni. A fiú mogorva volt, és távolságtartó, néha észrevettem, hogy bizalmatlanul méreget, Összerezzent ha szóltunk hozzá, vagy ha véletlen megérintettem. De remek szabó volt, olyan apróak voltak az öltései, és olyan pontosan szabta az anyagot, hogy jobb volt mint az apám. Nem tudtam, hogy azért, mivel sokkal kifinomultabb a látása. Nem gyakran viselkedtem vele úgy, mint ahogy az illem diktálta. Nem voltam úrinő, vele egyszerűen úgy viselkedtem, mint a bátyámmal.  

A lány elbűvölő, és azonnal összebarátkozott velem és Joshal is. Igaz a főztje eleinte szörnyű volt, de azt a kedvességével és a személyiségével kiegyenlítette. És idővel egyre jobban főzött, aminek mindenki csak örült. Úgy egy év alatt teljesen egymásba habarodtak a bátyámmal, és meg is tartották az esküvőt. Apa kisegítette őket eleinte, vett nekik egy házat, de azután Josh gondoskodott magukról. Amíg meg nem betegedett. Elkapta a himlőt, és haldoklott. De valami csoda folytán felgyógyult. erősebb volt, mint valaha, majd ki csattant, de nem láttam azután csak naplemente után, vagy amikor borús volt az ég. A falusiak csodát emlegettek, de pár hét múlva találtak más csámcsogni valót.

Tizenhét éves koromra rászoktam arra, hogy éjszaka a legjobb barátnőmhöz szököm ki. Elegem volt apámból és abból, hogy az összes kérőmet elüldözi. Igaz, hogy egyik sem tetszett igazán, de akkor is. 

Hazafele tartottam, amikor valaki megtámadott. Még csak éppen pirkadt. Hátam mögé került és a nyakamba harapott. Eleinte harcoltam, de azután  annyira elgyengültem, hogy mozdulni sem bírtam. Szörnyű fájdalom járt szét a testemben, a nyakamból indult, de aztán mindenhova eljutott. Sikoltani akartam, de nem bírtam. Nem jött ki hang a torkomon. 

Amikor elengedett összeestem. Ott hagyott meghalni. Tudtam, hogy haldoklom.

- Aznap éjjel vadásztam. Pirkadatkor indultam hazafele, amikor megéreztem a vér szagát. Alice vérének szagát. Azonnal követtem a szagot.  

Egy sikátorban találtam rá, haldoklott. Csak pár perce volt hátra. Egyből eszembe jutott, hogy megitatom a véremmel, de megéreztem a méreg szagát. Megtorpantam. Ha megmentem, akkor örökké hozzám lesz láncolva. Kötelék alakul ki közöttünk, és én ezt nem akartam. Nem akartam egy emberhez kötni magam. Ráadásul nem is kedveltem. Idegesített, nem úgy viselkedett, mint ahogy egy hajadon lánytól várják. Simán beszólt nekem, nem hódolt be, és ez mérhetetlenül idegesített. De tudtam, hogyha ha nem teszem, akkor nem tudnék Josh szemébe nézni. Felharaptam a csuklóm, és megitattam a véremmel. 

Éreztem, ahogy egy új élet kapcsolódik hozzám, de nem tudtam magam sem, hoz ez tetszik-e vagy sem.

Felkaptam, és az első helyre vittem, ami az eszembe jutott, Joshékhoz.

Amikor Josh megtudta, hogy mi történt Aliccel meg akarta keresni azt a vámpírt és megölni. Ketten Linnel is alig tudtuk visszafogni.

- Amikor magamhoz tértem Joshéknál voltam. Körülöttem állt Lin és a bátyám, és tudtam, de nem láttam, hogy Jack is a szobában van. Egyszerűen éreztem. Nagyon különös volt, mert amikor még csak megfordult a fejemben, hogy fel akarok ülni, akkor már ültem is. Ráadásul borzalmasan éhes voltam. Linda egy pohár vérvörös folyadékkal megitatott, amitől rendben lettem. Elmúlt az éhségem.  
Ezután beavattak mindenbe. Elmondták hogy mi lettem, és a következményeket. Eleinte irtóztam magamtól, de azután szépen lassan elfogadtam mindent.
Jack képzett ki, mivel a legősibb vámpírtörvény kimondja, hogy annak a lamiának kell kiképeznie, aki átváltoztatott. 
Így rengeteg időt töltöttünk együtt. Éreztem, hogy valami megváltozott közöttünk. Persze tudtam a kötelékről, de  nem nagyon értettem. Olyan más lett minden. Élveztem minden együtt töltött percet, vártam a következő edzést. Beleszerettem. 
Nem tudtam, hogy ő hogyan érez velem kapcsolatban, de Karácsonykor megcsókolt, és én kipakoltam neki. Mindent elmondtam az érzéseimről, és kiderült, hogy viszonozza őket. 
Egy pár voltunk, rengeteg hullámvölggyel. Sosem volt olyan a kapcsolatunk, mint a Linda és Josh kapcsolata. Mi sosem házasodtunk össze, rengeteget veszekedtünk, de a békülések, hmm.... - behunyom a szemem, ahogy visszagondolok azokra a bizonyos békülésekre. - Rengetegszer voltunk külön évekig, de mindig kibékültünk. Eddig.
Ezt az utolsó mondatot csak és kizárólag Jacknak szól. Összepréseli az ajkait, ebből tudom, hogy érti a célzást.
- Tudod Alex, most azt hiszem nekem kell, hogy kiképezzelek. - fordulok Alex felé. Kötelességemnek érzem ezt megtenni. - Gyorsan el is kezdjük az alapokat, mivel hétfőn muszáj suliba menned.
Bólint. Szerintem még nem fogta fel teljesen a jelentőségét.
- Hozok még vért - mondja Jack. - Szükség lesz rá, mivel nem akarok kockáztatni.
- Ööö... köszönöm mr. o'Donnel - mondja feszengve.
- Iskolán kívül kérlek tegezz és szólíts Jacknak. - mosolyog rá, majd elmegy.
Alex kifújja a bent tartott levegőt.
- Na jó, gyere, kezdjük az edzést. - mosolygok rá.